Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Gyurcsányt a Fidesz pénzeli? Stumpf András. Heti Válasz. 2011. január 14. A kormány õsz óta sorozatosan hozza az érthetetlen döntéseket, amelyekkel annyit árt magának, amennyit egyetlen ellenzéki sem tudna, de amikor kell a segítség, jön a segítség: megszólal Gyurcsány Ferenc. Az egyszeri publicista meg, aki éppen az egyre inkább elszaladni látszó történelmi lehetõségrõl akart nyavalyogni kicsit, máris összekapja magát. Most már tényleg nagyon úgy fest, hogy a Fidesz fizeti ezt a szerencsétlent, aki ha csöndben maradt volna, bölcsebb ugyan akkor sem lenne, de bizony magamtól már nem hoznám szóba az országlását: polbiológiai órám ugyanis jelzi, lassan leketyeg az idõ, a türelmi vagy kegyelmi, amikor még érv lehet az állapotokra, hogy de hát az elõzõ micsoda egy mocsok volt. Ezek persze csak érzések, mert gazdasági értelemben nyilván az egész ciklusra, sõt, a következõ tizenöt évünkre kihat az adósságtenger, amelybe kis híján belefojtott minket az õszödi önzetlen, de nem gazdasági kérdésekrõl, hanem stílusról, életrõl, kormány és kormányzott, állam és állampolgár viszonyáról vagyon most szó. Erre jön a hórihorgas, sajtótájékoztat, és ilyeneket mond: az a különbség az általa vezetett kormány és az Orbán-kabinet által vállalt konfliktusok között, hogy õk az ország helyzetének javítása érdekében vállaltak konfliktusokat, míg most saját hatalmuk érdekében teszik ezt. Csurom vér a combom, a zsebemben olyan hirtelen nyílt ki a bugylibicska. 2006 megvan még? Biopolisz, technopolisz, nem lesz tandíj, vizitdíj, van viszont elfogadott adócsökkentési menetrend az elõtérben, a háttérben meg trükkök százai, hogy Brüsszel észre ne vegye a palacsinta tartalmát, eladósítás és semmittevés - leszámítva a kormányzás szoci palacsintatöltelékbõl való visszahozatalát. S mindezt miért? Azért, hogy a hatalom meglegyen, s a párttársak szaladgálhassanak a jól megtömött nokiás dobozocskákkal. Meglett, szaladgáltak. Ma már nem pörögnek olyan fordulatszámon - a futószár meg a lábbilincs némileg nehezíti a mozgást. Az „ország érdekében vállalt konfliktusok"? Ez a fickó tényleg nem képes alapvetõ fogalmak értelmezésére. Az, ha jól megsarcolod a lakóságot (hogy a nagy elõdrõl se feledkezzünk meg), nem hõstett, még akkor sem, ha abba ringatod magad, hogy ez takarékosság, amely az ország hosszútávú blablabla. Fõleg, ha azért van szükség a sarcra, mert a fölöslegesen, fogyasztásra felvett hitelekkel épp a te pártod nyírta ki a hosszú távú kilátásokat, amikor éppen két dadogás közt nyálát csorgató elõdödnek törölgetted a száját pihepuha elõkével (hivatalos megfogalmazásban: miniszterelnöki fõtanácsadó voltál). Az nem konfliktus, hogy a hatalom a gyengéket szuttyongatja. Konfliktus mondjuk nekimenni a multiknak, válságadót kiróni rájuk, kinyírni a magánnyugdíj-pénztárakat, mert kell a zsé, és idióta dolog a jónéptõl amúgy is beszedett járulékok több százmilliárdos hányadát odaadni nekik, miközben a jelenlegi nyugdíjkifizetésekhez meg hitelt kell felvenni a piacról, magas kamatra. Ennek megváltoztatása például valódi, az ország érdekét szem elõtt tartó konfliktus volt. Az Orbán-kormány tehát vállalt ilyeneket. Meg még egy sor másik konfliktust, annyit, amennyibe csak belerokkanni lehet. Teljesen feleslegesen, ráadásul. Vagy ha nem feleslegesen, hát legfeljebb tényleg hatalmi érdekbõl, attól a félelemtõl vezérelve, hogy a szükségszerû konfliktusok úgyis megroppantják majd a kétharmadot, a frakciót, s addig kell bebetonozni a hatalmat, odatenni a saját embereket a megfelelõ helyekre, amíg lehet, amíg megvan még az egység. Csakhogy: ha most a kormány arra koncentrál, hogy teret foglaljon, akkor sajnos nem sokban fog különbözni attól a Gyurcsánytól, aki csak úgy tett, mintha kormányozna, de erkölcsösnek érezte mindezt, mert hát majd a következõ ciklusban megcsinálja a nagyon jót. A térfoglalással persze önmagában nincs gond, ha látszik, mi a cél vele, hogyan szolgálja azt a Magyarország-víziót, amelyben a kormány gondolkodik. Ha viszont ez a kép egyre homályosabb, akkor bizony azt fogjuk gondolni, hogy valami másért kellett összehozni bizonyos törvényeket. Legjobban a Médiatanács választásának ügye mutatja, hogy némi elegancia nem árt (ekkora hatalom birtokában ráadásul nem is veszélyes). A kormányzás ugyanis nem csak a döntésekrõl, a pénzrõl szól: arról is, hogy milyen a hangulat az országban. Tavasszal mintha tudta volna még ezt a Fidesz is. Hogyan indult az egész? Némi cinizmus ugyan abban is volt, hogy osszák el maguk között (ennyi revans azért bõven belefért), de a bizottsági helyeket bõkezûen kínálták az ellenzéknek. Arról volt szó, hogy az új alkotmány elõkészítésében is lesz szavuk. A közszolgálati média kuratóriumát kibõvítették, hogy minden ellenzéki pártnak jusson benne hely. Nyugi volt, egység, olyannyira, hogy a kettõs állampolgárságról szóló törvényt még a szocik is kénytelenek voltak megszavazni. Gyengült ettõl a Fidesz? Dehogy. Csak erõsödött. Mi lett volna mondjuk, ha a Médiatanácsban is van három ellenzéki delegált, meg hat kormánypárti - a parlamenti arányoknak megfelelõen? Semmi, a döntések így is, úgy is a kormánypártiak akaratának megfelelõen születnének, ami helyes, hiszen ezért szavaztak az emberek kétharmados többséget a Fidesznek. A hiszti viszont, ha lett is volna, megmaradt volna belföldön. Az izmozás ilyen többség birtokában tehát felesleges: nem kell megnyerni, elfoglalni semmit. Meg van nyerve. Most, 2011 elején csak akkor van értelme az izmozós, betonozós térfoglalásnak, ha a kormány nem bízik önmagában, azaz abban, hogy a valóságban is jól tudja menedzselni az ország ügyeit, hogy képes elérni a „munka, otthon, biztonság, egészség, rend" címszavakkal jelölt célokat. Remélem, nem ez a helyzet. Stumpf András Gyurcsányt a Fidesz pénzeli?. Heti Válasz. 2011. január 14.